A képmutatók fizetsége

 

William mester mondata az élet színházáról, s a benne játszó tömegekről örökké idézhető és örökké aktuális.

színház

Mottó: Színház az egész világ…

Amennyiben felsorolsz emberi tulajdonságokat és megkérsz bárkit, hogy azokból válassza ki a jónak, követendőnek, kívánatosnak gondoltakat, akkor ebben a körben a becsületesség, nyíltság, szorgalmasság, megbízhatóság biztosan ott lesz. Tehát elméletben szinte mindenki tudja, hogy ezek pozitív, méltánylandó és elismerendő tulajdonságok.

Elméletben tehát tudjuk, de a gyakorlat persze más, ki ne tudná, hogy igazából ezek a tulajdonságok csak hátráltatnak az előmenetelben. Sokkal fontosabb, hogy tudd, mikor mit kell színlelni, nem kell becsületesnek lenni, elég annak látszani, egy adott pillanatban és így tovább.

Láthatólag a világ jól elforog ezzel a meghasadt életszemlélettel, mivel soha nem derül ki, mi lett volna, ha egy bizonyos dolog másként történik. Gondolhatja mindenki úgy, hogy ezek a dolgok a fentiek szerint vannak rendjén.

A képmutatóknak nincs szüksége az igazakra, csak azokra, akik az igazaknak látszóknak tapsolnak, mert minden így kerek.

Lehet, így is van, de akkor miért jelölik a kérdőíven a becsületességet, pozitív, a képmutatást pedig negatív színben? Gondolom azért, mert ez is a játék része, úgy teszünk, mintha fontos lenne, hogy a régtől való pozitív értékítélet szerint történjenek a dolgok, ám közben egy kisebbség mindent megtesz, hogy ez ne így legyen, a többség pedig asszisztál hozzá. Amennyiben felrúgnánk ezt a szabályt és kimondanánk, hogy a fenti pozitív tulajdonságokra nincs szükség, a játék lényegét tennénk tönkre és olyanfajta kendőzetlen brutalitást hívnánk éltre, ami aztán tényleg élhetetlenné tenné mindennapjainkat. Ezért inkább naponta becsapjuk önmagunkat és egymást.

Szép hazugság, okos egyezség, ez az örökre szóló szerződés, a le nem írt, de naponta évezredek óta gyakorolt szabály, Lin-csi szerint az első, mind között.

Így állunk hát, az ember világa nem változott, Jézust ma talán nem feszítenék keresztre, csak eldugnák valahová raktárosnak, mint Hamvas Bélát, vagy eltüntetnék, ahogyan sokakat eltüntettek. Mert a képmutatóknak nincs szüksége az igazakra, csak azokra, akik az igazaknak látszóknak tapsolnak, mert minden így kerek.

A Föld pedig egyenletesen forog tovább mit sem törődve a felszínén dúló, néha háborúkig fajuló emberi játszmákkal. A természet majd kiegyenlít mindent, az ember is ott végzi, ahol a dinoszauruszok, s fogalmunk sem lehet, mire gondol majd az a lény, aki pár százezer év múltán rátalál a csontjainkra.

Post navigation