Ez az első este fényévek óta nélküled nem vagy itt s én kételkedem abban hogy én itt lehetek-e így egymagam ágyunk fölött nincsenek csillagok a repedéseket bámulhatom csupán s paplanom alatt a világ minden hidege testemre ül nem vagy itt…
Áradat
a kék tenger felszínén úszó narancshéj oly giccses látomás hogy elfelejtjük a kezet mely odahajította nincs-e igazuk a bezárt szívűeknek kik nem keresnek okot csak élnek élvezik egy szőke nő látványát a mohazöld takarón hallgatják az éterben búgó „I love…
AZ UTOLSÓ KÖNNYCSEPP
A szemedből hulló utolsó könnycsepp fényes gömbjében a szomorúság még egy végsőt sóhajt aztán szótlan kimúlik a konyha szürke kövén A zsebkendő buldózer elsimítja a bánatfolyók holtágait A szem még kissé duzzadt piros de a szem által közvetített kép az…
NINCS TÜKÖR
a lényeget tudni volna jó de így csak bámulhatod a holdat hallgathatod az eső cseppenését s várhatod míg valaki szólít lehunyt szemhéjad mögött kivirágzik a fény hallod már jól a véred dúdolását érzed az idő nem veszett el csak kiköltözött…
NÉZEM AZ ESŐT
az ember néha kinézne a hóra de manapság már csak eső esik és ettől elgondolkodom hogy a félig évszakok a félig napok a félig félmondatok mögött tán már én is csak félig vagyok nézem az esőt gondolok a hóra és…
Szvetnyik Kata kiállítása
>>> kattints