micsoda féktelen ragyogás ámítja szívünk nem szeleteljük föl vendégeinket mert féljük a jót odafönn de várunk a pillanatra míg válogatott italaink árnyas keze szemüket lefogja akkor közelebb húzódunk visongó asszonyaikhoz s kertünk árnyas bokrai közé terelve őket bosszút állunk…
Könyvek
szobámban könyvek megannyi áldás még annyi átok hűlt hitek nem olvasok már a fekete jelek a fehér papíron mint hangyák menetelnek az elérhetetlen boly felé nem olvasok már kihunyt a tűz a varázs elszállt s nem maradt csupán a kétely…
Entrópia
az ég magasában madarak kiáltozva húznak délnek nádasok mélyében az itt maradottak hullái csendesen bomlanak a kiegyenlítődés felé te némán vársz füledben a távozók kiáltásával orrodban az oszladozók szagával tudod az óra benned is ketyeg a rád mért idő…
Titkok nélkül
elfogytak testedről a titkok izgatott kezem nedves szám nincs amit keressen hold fényétől szürke dűnék lejtenek a semmibe hová lett a varázslat hová a barnák fehérek feketék sokféle változása s a meztelen hús a hívogató mályva honnan e kétség hideg…
Süllyedő világ
„Ez az írás 2005-ből való. Szívesen olvasnék arról, hogy pozitív változások voltak. Aki tud ilyet kérem írja le.” Mostanában gyakran vezet utam Belső Somogy apró falvain keresztül. A hozzájuk vezető utat szegélyező táj gyönyörű, szinte mesebeli. A falvakban mégis a…
Ablakomból
ablakomból egy sima fehér tetőre látok tél van s ünnep hogy végre visszatérhettem könyveim közé ki évközben költőnek szólított nem tudta mi végre körmölöm nevetségesen rövid soraimat olvadó álmaim maradékait ilyenkor barátaim a cinegék is meglátogatnak a konyha ablak üvegén…
