szobámban könyvek
megannyi áldás
még annyi átok
hűlt hitek
nem olvasok már
a fekete jelek
a fehér papíron
mint hangyák menetelnek
az elérhetetlen
boly felé
nem olvasok már
kihunyt a tűz
a varázs elszállt
s nem maradt
csupán a kétely
mi végre minden
minek a tudás
ha parttalan
minek kutatni
életünk ha végül
életünk megy rá
s nem marad
csak halom papír
sóvárgó könyvek
ezernyi gond
kérdőjel annak
ki nyomunkba lép
ezredévek nyoma papírra vetve
kőbe vésve
agyagba vágva
segíthet-e
ha nincs reményünk
kihűl a vágyunk
s eltűnik izzása
vénülő szemünknek
segíthet-e
néhány jel a porból
hogy megtaláljuk
amit nem lehet
árnyak keze
kinyúl az éjből
lámpánkra csap
szemünk lefogja
aludni kéne
s feledni mindent
ébredni gyermekként
magabízón
s várni sok ezer
harmatos reggelt
várni sok ezer
álmodó éjjelt
s nem kérdezni
mért jött
ha bekopog értünk
csak kezet nyújtani
az érkező halálnak