A szemünk elé emeltük kezünket a szupernóva-fényben megláttuk a csontokat az erek vörös hálóját láttuk és a lelkűnkbe égett örökre amikor éjszaka elindultunk a hegyek felé már órák óta csönd volt elindultunk és lépteink koppanása akár a vízbe hulló kavics…
Szerző: 7laci89
Szavaim
szavaim fogyó
hamvadó tüzek
mióta egy reggel
rámköszönt a lényeg
egyre lassulva hullok
az igazság felé
LEHETNE
Lehetne ez az ágy lövészárok is s te alattam hulla s én feletted hulla én alattad hulla melletted hulla mellettem hulla halottgyalázó kezekkel tapogatjuk egymást pénzt és egyebeket keresve zsebekben ruhák réseiben reményeink kék foltok takarják félelmeinktől nem látunk előre…
Ómega
mond szó szádból l e h u l l i k ó-ja koppan az ékezet megszorul egy résben s a rövidült hangzó elgurul KÖVESD oázisban obeliszk objektíved mögött kétdimenzióra szűkült valóságot rajzol a fény oboa hangja szól az obszervatóriumból egy…
A VONATOK
A vonatok átgázolnak életünkön véresre tépi lelkünk a kerék mégis újra s újra a sínre fekszünk és ha már fülünkbe zúg a közelgő tragédia kerékcsattogása nézzük az eget várjuk a holnapot A holnapot amikor kezdődik újra a félelem a kerékcsattogás…