a sötétből egy nyelv pirosan szájtalanul laffant felém arcomról rózsaszín nyál csorog fázom ha bejössz ne kapcsold fel a villanyt nincs szükségem több igazságra
Szerző: 7laci89
Végzet
Micsoda végzet talpadra tekint az ég s fenekemet látja így tűnnek el az illúziók így tesz egyformává s ellenséggé az élet
A virágok romlása
eljött a kor virágok romlásán megrendült szívek siratják bibék porzók szirmok levelek szárak pusztulását eljött a kor megmérgezett bogarak csúszómászók fetrengnek ítélő szemünk előtt eljött a kor két zsák szemetet öntünk ki minden reggel s megtisztult lélekkel szemetet…
A vonatok
A vonatok átgázolnak életünkön véresre tépi lelkünk a kerék mégis újra s újra a sínre fekszünk és ha már fülünkbe zúg a közelgő tragédia kerékcsattogása nézzük az eget várjuk a holnapot A holnapot amikor kezdődik újra a félelem a…
Városi éj
a házunk előtt nyikorgó fűzfa felzabálja az éjszaka csendjét a holdfénnyel sem hullhat arcomra derű s nyugalom a levelek billegő árnyai hasztalan álmosítanak félek félek e csöndevő magányban sustorog a szél nyikorog a fűzfa holdezüstje sápad arcomon a cselekvéstelenség keresztjét…