Kategória: Vers zuhatag

Lepra

  mint leprás akinek bejött az élet felveszi a kezelést és tovább élhet úgy ülök itt könyvről könyvre szállva s nem gondolok a kinti világra hol a lelkeket a lepra rágja melyre egyetlen oltás a szépség ülök a mondatok fürdőjében…

Kéktoll panaszai

  semmi nincs már a világ beteg lett az emberek valami furcsa lázban égnek kávét keverget némán a halál semmi nincs már az erdő kiszáradt fái sorra dőlnek a kiégett fű halott rovarok temetője egy korty kávét ízlelget a halál…

Ne nézz fel

  soha ne nézz a hajnali égre mert megcsal az lefesti a jövendő napot szépre azt gondolod hogy nem halott a remény arra gondolsz lehet még valami jobb valami szebb de nem lehet a föld koszos kabátja elfedi hogy semmi…

Artúr

  Artúr te pontosan tudtad egy évad a pokolban nem elég de nem volt kedved többhöz hát hajóra szálltál másokra hagyva a szenvedést mert minden évad egy újabb pokol s ha véget ér is tudod hogy nincs remény mert másnap…

Április 11.

  a költészet csak egy cérnaszál gyenge szakadni kész fonál mégis ezen függ életünk ebbe kapaszkodva élhetünk csupán mert a világ túl kemény mert a világ túl puhány mert minden megfejtésre váró talány csak lélegzünk de semmit nem tudunk megyünk…