Kategória: Vers

A tó

  A vízben boldog halak kergetik egymást könnyed szerelmesen olyanok ők mint a megvilágosodott mesterek nincs gondjuk a holnappal de megadnak mindent a mának

Amikor

  amikor meghal a szerelem a fákról néhány száraz ág lehull a földre még nem tudod csak érzed hogy letört örökre mint amikor a pap elmondja az utolsó áment s te kirabolt szívvel tudod erre mindened ráment mint amikor egy…

A kert

  Már tudom az örökös száguldásban mindig csak erre a kertre vágytam egy helyre ahol nem számít az érdem ahol nem kell naponta jó útra térnem egy zugra hol a lombok susogása önmagáért van és nem hasonlít másra soha nem…

A fű

a lenyírt fű szagában semmi nem emlékeztet az elmúlásra de tudom a letarolt fű tövében haldoklik millió apró élet mit tegyek hát hagyjam hogy nőjön a dudva vagy visszaesőként gyilkoljak újra s újra

A hatodik lépcső

  még nem lehetsz fáradt az ég felé sorakozó kövek hátán most indultál el az ég felé a kő s az ég határán csillog a jel emberarcú madarak hullnak az égből ne gondolj iszonyattal a porladó húsra ne állíts sorompókat…