Testünk még nedves: Elnyúlva fekszünk, kimerülten. Lecsupaszítottuk magunkat. Szavaink fölösleges sallangok lehetnének csak szerelmünk ünnepén. Nem szólunk hát. Közénk térdel a csönd e hallgatag fiú, közénk térdel a csönd e hallgatag leány, megérinti bokánkat. Ujjai lassan…
Kategória: Vers
MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKE
micsoda lelkes lobogószívű nép vagyunk mi ünnepeink mint alsónadrágot cseréljük hatalom helyzet és szükség szerint mert aurórának a hajnalt nevezték kántáltuk s most minek nevezzelek te nép ki a hajnalra várva a szürkület közepén mormolod esküszünk esküszünk de mire a…
Vonalak
halványan fénylő vonalak a szélben vízpermetből rajzolt kottáról olvasom s hagyom hogy megszólaljon fejemben csengjen csikorogjon ropogjon dalom porból rajzolt vonalak a szélben szemeimmel látom amint áthalad az égi síneken a messzeségben kis állomáson egy tehervonat valaki int neki…
Augusztus
most búcsút inthetünk a mezítelen combok lassan majd betakaróznak a fedetlen keblek sem soká lógnak már bele kéretlenül az életünkbe ó fantáziátlan nyár heved múltán agyunkban újra vetkezni kezdenek a lányok s a hűs szellők érdes keze forróvá…
Áldozat
tedd izzadó tenyered a földre meztelenséged lázadó jelkép tedd izzadó tenyered a földre had kapaszkodjon melledbe a gravitáció árnyékokkal játszik az idő sötétben fényben haladunk tedd izzadó tenyered a földre fagyott szemgolyók a csillagok homlokod forró bélyeg a kövön…