micsoda lelkes lobogószívű
nép vagyunk mi
ünnepeink mint alsónadrágot
cseréljük hatalom helyzet
és szükség szerint
mert aurórának a hajnalt
nevezték kántáltuk
s most minek nevezzelek
te nép ki a hajnalra
várva a szürkület közepén
mormolod esküszünk
esküszünk de mire
a magyar nyelv egyesíti
a görög a latin
s ki tudja még hány nyelv
összes jó tulajdonságát
nem ismerünk más nyelvet
de hirdetjük legszebb a miénk
keringnek körbe a legendák
fényesítjük nemzeti önbecsülésünk
s közben elfeledkezünk a költőkről
akik tudták
„még jőni fog” mert jőni kell
oly kornak mely után végre
nem azt ünnepeljük mikor hősök
hanem azt amikor
okosak voltunk