Hányféle élet hányféle halál várhat ránk kérdezzük s beburkolózunk szobánk melegébe s a magányba odakinn a megfagyott víz fehér kristályai mint végtelen üres papírlapok várják hogy az idő felrója hátukra a tél…
Kategória: Vers
Ezredvég
elmúlt az éjfél s nem történt semmi nem omlott ránk a nagyvilág nem rengett a föld nem fújt az orkán nem volt más csak langy öröm ezt is megértük s az idő mint szakadt fonál tekeregve hullt a végtelenbe…
Eső
Eső esőcseppek kopogására ébredek a szürke reggel tépett szélű felhők lábvizében mosdik feléd fordulok lehunyt szemhéjad alatt verdeső szembogarad mozgásából látom újra éled valamelyik borongós délutánunk mozdulatait esőcseppek íze a számban s a tiéd olyan vagy nekem mint az éltető…
Barbárok
micsoda féktelen ragyogás ámítja szívünk nem szeleteljük föl vendégeinket mert féljük a jót odafönn de várunk a pillanatra míg válogatott italaink árnyas keze szemüket lefogja akkor közelebb húzódunk visongó asszonyaikhoz s kertünk árnyas bokrai közé terelve őket bosszút állunk…
Könyvek
szobámban könyvek megannyi áldás még annyi átok hűlt hitek nem olvasok már a fekete jelek a fehér papíron mint hangyák menetelnek az elérhetetlen boly felé nem olvasok már kihunyt a tűz a varázs elszállt s nem maradt csupán a kétely…