Időm

ne kísérts alanyi gondolat

a parton hátráló

rákok lábnyomában

parányi tükrök

bennük felhevült testeken

vérző üvegcserepek

szélbeürített hamutartók

tehetetlen zöld sóhajok

 

gyomromban ököl

a hideg étel

 

nincs akaratom

 

lábam és gondolataim

összefonva

kultikus eM-ek

rezegnek a hajnal felé

 

miért kísértem magam

lábam ráklábnyomba

sose léphet

szeretőm véresre nem marom

a szélbe hamut nem öntök

zöld szívem föld-hangon dobog

s a meleg ételek

kedvesek nekem

 

vagyok ülök állok

fekszem eszem iszom

gondolkodom

 

 

lábaim összefonódnak az idővel

kagylókürtök frekvenciáin

üzen a múlt

 

nem vesztek nem győzök

a reménnyel semmi dolgom

 

csak ülök

míg a nyughatatlanok

méricskélik

a nem fogyó időt

a végzet hozzám

kegyes lehet