Mindenütt jelszavak
plakátok
mű ígéretek és művirágok
de ki locsolja meg
a szabadságot
hogy megnőjön
s mint égig érő fára
felmászhassunk rajt
egy új világba
ki locsolja meg
a kiszikkadt kertet
a szívünket
hogy mosolyt teremjen
és reményt
mert kell az X-ünk
de nem a félszünk
a jövőtől hisz sorsunk
csak annyi
hogy lépcsők legyünk
a bársonyszékhez
s aztán már késő
észhez térned
amikor az új
szereposztás készen
s kotorász a múlt
a jövőd zsebében
1990. február 08.