A 69, tudjuk, egy szimbolikus szám, egy olyan szám, mely többet is jelenthet önmagánál. Amennyiben megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy legnagyobb osztója a 23, ami prímszám, miként az osztás eredménye a 3 is az, és a legérdekesebb, hogy a rejtett jelentés két résztvevőt feltételez, ami szintén prím. Ily módon tehát a 69 matematikailag két prímszám szorzata, erotikailag pedig két egyes összege, ám ez az összeg nem matematikailag, hanem technikailag képződik.
Ezzel a felvezetéssel máris elérkeztünk a címhez, vagyis a 96-hoz. Felületesen lehetne ugyan a 69 tükörképe, ám még véletlenül sem az. A 96 önmagában csupán egy szám, méghozzá páros szám, ami meglehetősen banális helyet biztosít neki a számok között. Amennyiben a 69 mögöttes jelentésének fényében szemléljük, megállapíthatjuk, hogy még a legleleményesebb szeretők, forgolódjanak bárhogy, sem képesek 96-os pozitúrába helyezkedni, vagyis, ha kezdeni akarok valamit ezzel a számmal, akkor búcsút kell intsek a sikamlós gondolatoknak, és a 96-ot immár önmagában, minden áttételes tartalomtól megfosztottan kell felruháznom valamilyen jelentéssel.
Ilyen jelentés azonban nem létezik. Az, hogy ezen a blogon ez a 96. írásom, csupán annyit jelent, hogy előtte éppen 95-öt írtam, se többet se kevesebbet. Ezekben az írásokban próbáltam szűkebb és tágabb érdeklődési köröm problémáit, kérdéseit körbejárni. A mennyiség 95, már magában is riasztó, így nem olvastam újra mindet, ezért összefoglalni sem tudom, miről mennyit és mi módon írtam. Nem is fontos, miként a szám sem, hogy mennyit, ha van lényeges megállapítás a dologgal kapcsolatban, az csupán annyi lehet, sok karakter semmiért.
Létezem, körülöttem tárgyak, távlatok, falak, élőlények. Néznek, nézem őket, állatok, emberek, férfiak és nők. Vágy is vagyok, kerek koponyámba zárt szándékaim előbb, s mohóbban érintik a női testet, mint kezem.
Ennek szellemében keletkezett ez az írás is. Mert vagyok, s ez nem kevés. Szemem kamera, szüntelenül fényképezem vele életem színhelyeit. Fülem mikrofon s magnetofon, közvetíti s rögzíti nekem a világ levegőrezgésekbe burkolt jelzéseit. A szám hangszóró, állati hörgések emberivé kódolt üzenetével segít nyúlnom a távolodó világ felé. Ötágú szerszám a kezem. Fogó, kalapács, kulcs, minden. Ezzel alakítom, rombolom, építem enyészetre rendelt világomat.
Létezem, körülöttem tárgyak, távlatok, falak, élőlények. Néznek, nézem őket, állatok, emberek, férfiak és nők. Vágy is vagyok, kerek koponyámba zárt szándékaim előbb, s mohóbban érintik a női testet, mint kezem. Vagyok, létezésem jelkép, leölt állatok tetemeiből, legázolt növények rostjaiból fakadnak szavaim. Eszköz kezem, miként a toll benne, iszonyú ez, s mert kimondtam, tán éppen ettől létezem.
Többen szeretnek, mint ahányan értenek, többen nem szeretnek, mint ahányan értenek. 96, mögötte semmi érzés, semmi vágy és beteljesülés, egy szám csupán. Itt, idáig ennyi voltam, s leszek-e több, kérdezni dőreség.
Aki unja ezt a semmit mondó számot, fordítsa meg, és tegye magáévá a prímszámok üzenetét.