Mondatok a kertből – 2. rész

 

Időnként a tavat is rendbe kell tenni. Ezért ma kissé lehangoló a kinézete, a víz félig leeresztve, ragasztás, növényritkítás; ha már a kert megújult körben, akkor a tó sem maradhat le. Holnap újra töltöm, talán megmarad a tervezett magasabb vízállás, talán. Ezek az utólagos módosítások mindig bizonytalanok, majd meglátjuk.

A félig üres tó partján Updike-től olvasom a Nyúlszívet, a történet a főszereplő haláláig vezet, tudom, hisz olvastam már, de ez a saját példányom, nem régen rendeltem, sok másikkal együtt. Mostantól tudom, ha kedvem támad, bármikor újra olvashatom, a Nyúl-sorozat immár teljes, holnapra a tó is megjavul, mi bajom lehet?

Mondhatni semmi bajom nem lehet, ma nem olvastam híreket, a világban bármi történhetett, nem érdekel. Mióta tudom, a Föld is összevissza forog, hol lassabban, hol gyorsabban, még kevésbé érdekelnek a világ hírei. Persze néha belebonyolódom, mert annyira méltatlanul buta dolgokat tesznek azok, akiknek az lenne a dolguk, hogy csupa okos dolgot tegyenek, időnként két könyv között felnézve eltévedek, és azt gondolom, ha leírom, mekkora marhaságot csinált valaki, vagy valakik, akkor bármi is megváltozik. Pedig nem változik, a világ már csak olyan változatlanul nevetséges, ahogy otthagyta az ember, hogy elmerüljön egy másik mesterségesen nevetségesnek megírt világban.

Tehetünk-e többet annál, hogy végtelen sokszor újra álmodjuk, az elérhetetlennek látszó álmokat? Tehetünk-e többet annál, hogy elfogadjuk: a világ nem ellenünkre olyan, amilyen, hanem csak úgy magától? Ennyi a dolgunk, álmodni és elfogadni. Mert minden alakulhat így is, úgy is, s bár néha választani látszunk, nem mi választunk, hanem valami ismeretlen erő irányít, hogy azt higgyük, olyat teszünk, amit valóban akarunk. Jobb hát nem akarni semmit, vagy inkább úgy tenni, mintha nem akarnánk semmit, a történetnek úgy is csak egyféle vége lehet. Azt, hogy hogyan jutsz el odáig, firtatni nem érdemes.

A halak kissé csalódottnak látszanak a lecsökkent vízszint miatt, nem baj, holnap majd megnyugszanak. A holnap mindig új esély, a régi hibák elkövetésére.

Post navigation