Mindig megvolt az a gyanúm, hogy az emberek igen nagy többsége nem rossz, hanem jó, de pathológ módon jó, saját feje szerint, saját külön igazságeszméje szerint, mondjuk így fixa ideája szerint. Az ilyen jóság persze szociális szempontból a semminél is kevesebb.

Hamvas Béla

Érdekes gondolat, legalábbis én annak látom. Mit is állít? Hogy alapjában véve minden ember jó, persze, hozzá kell tenni, hogy a maga módján. Most mindenki vérmérséklete szerint elkezdheti sorolni az ellenérveket, a sorozatgyilkost, a főnökét, az anyósát, Hitlert vagy éppen valamelyik mai politikust, és igaza is van, amíg bele nem gondol az állítás második felébe és el nem kezdi végiggondolni, mi lehet az a különös nézőpont, amely alapján, a közmegegyezés szerinti rosszat, valaki jónak látja. Nem könnyű kísérlet ez, de nem lehetetlen. Lehet olyan igazság eszme, ahol nem érvényesek a társadalmi konvenciók.

Különben, ha belegondolunk, akkor néhány egzotikus kivételtől eltekintve az emberiség birtokában van egyfajta sztenderdnek, ami a jóra vonatkozik. Példának vegyük a Ne ölj! parancsát, ezt úgy általában szinte mindenki elfogadja, van, ahol persze kivételeket tesznek hozzá, miszerint bosszúból, büntetésből stb. lehet ölni, ám a különböző kivételeknek nem megfelelően, vagyis csak úgy, nem.

Lopni szintén nem szabad a közmegegyezés szerint, sem személytől, sem közösségtől és még az államtól sem. Ez nálunk még messze nem így van, az egyéntől való lopás sokkal inkább megbélyegzett, mint a másik kettő. Ezért lehet az, hogy mondjuk csak az elévülésnek köszönhetően le nem sittelt emberek indulhatnak a választásokon, sőt a parlamentbe is bekerülhetnek gond nélkül.

Mondhatnánk, a jog felülírja az erkölcsöt, ám attól, hogy a jog már nem bünteti, a választók még büntethetnék, de valamiért nem teszik. A hallgatólagos közmegegyezés az, hogy aki a mi oldalunkon áll, az akár lophat is, bezzeg az ellenfél legyen talpig, vagy még a felett is becsületes. Tehát kvázi ebben az esetben kijelenthetjük, hogy az illető önmaga és x darab állampolgár szerint is jó, ez persze szociális szempontból a semminél is kevesebb, de lehet innen a mondás: a kevesebb néha több.

Vizsgáljuk meg mondjuk a besúgás esetét. Ha az átlagpolgárt megkérdezzük, mit gondol a besúgókról, az előző rendszer alja népéről, akkor a polgár nagy valószínűséggel negatívan ítéli meg ezt a cselekményt. Mégis, nem is oly régen két évig hivatalban maradhatott az a miniszterelnök, akiről kiderült, hogy ügynök volt. Azonnal repülnie kellett volna, de nem repült. Nem repült és nem repült utána az a magyar politikai elit sem, amely mindmáig nem tette a helyére az ügynökügyet.

Mi hát a jó, és mi a rossz? Néha nagyon elmosódnak a határok, kedvencemnek, Hamvas Bélának a gondolatai ezek alapján a társadalomra is kiterjeszthetők, ezt maga is leírja a Társadalmon kívül című írásában, melyben azt fejtegeti, hogy a mai társadalom tulajdonképpen a társadalmon kívül él, és ezt pontosan az erkölcsi alapok hiányából vezeti le.

Itt vagyunk hát a jó és a rossz csúf szürkezónájában. Hogy visszakerülünk-e valaha a fényre, vagy örökre elnyel minket a fekete örvény, én most még nem tudhatom.