Prologus:

Ismét a kertben, mint nyári vasárnap délelőttökön mindig. Tó, bambuszszék, ír kávé, távoli harangszó, vízcsobogás. Túltöltött idill. Most írnom kellene, de miről és minek? Keresek inkább valamit a régebbi írásaim közül és olvasok kicsit valamelyik kedvencemtől. Nem rég töltöttem fel Updike-gyűjteményemet, így már csak két magyarul megjelent darab hiányzik, s ha már internetes könyvesboltban voltam, rendeltem egy Eco- és egy Kosztolányi-könyvet is. Olvasni a kertben, ez a legjobb.

Amit pedig Updike miatt önöknek szánok, egy unalmas történet, egy unalmas országból. Ne reklamáljanak, úgy is elkényeztettem magukat mostanában.

***

Borotválkozás után, míg az arcszeszt paskolja az arcába, mindig eszébe jut az a pillanat, mindig arra vár, hogy felébred és jóleső érzéssel megállapíthatja, hogy csak egy rossz álom volt. Ám, vagy nem álom volt, vagy még álmodik, immár több századszor álmodja újra, amint arra vár, hogy nem szólal meg a telefon, hogy nem az alelnök lesz az, és nem mondja:

– Szia. Van egy hírem, sajnos a hupikékek ragaszkodnak Zoltánhoz. Értsd meg, Bélám, ez egy összefogás és nekünk alkalmazkodnunk kell. Amúgy sem nyerhettél volna, és Zoltán sok évet lehúzott a hupikékek színeiben, jobban beágyazott, most a listára kell gondolnunk és a többiek úgy gondolják, ő többet hoz a listának, mint te… Ne értsd félre, mi bízunk benned, de ez egy szövetség, alkalmazkodnunk kell, most leszavaztak minket, de számítunk rád a továbbiakban is… Természetesen kárpótolni fogunk, havonta megkapod, igen legalább négy évig. Fogadd el, Béla, ez több, mint amit képviselőként kaptál volna, és csinálhatod, amit a legjobban tudsz… 

Nem tudott szólni, sem akkor, sem azóta, akárhányszor álmodta újra a dolgot, csak a végén dünnyögött valami köszönömöt.

Pontos stratégiája volt pedig, és válasza minden létező kérdésre, és érvei a Nagy Árkádia Koalíció jelöltje ellen. Ismerte az összes gyenge pontját, a stiklijeit, mindent tudott róla, amit tudni lehet, és erre most Zoltán, ez a kivénhedt hupikék, aki a törpöket megunván elszegődött a nagy Hókuszpók mellé, most leváltja őt, aki mindent beleadott ebbe.

Hányszor lehet újraálmodni egy rémálmot, hányszor lehet végigálmodni, hogy nem álmodik, hogy igenis ébren van, hogy bizony megtörtént az a telefonhívás, és igen, a Nagy Árkádia Koalíció nyert. Hányszor kell még úgy magára locsolnia az arcvizet, hogy tudja: nincsenek rosszul megálmodott álmok, csak rossz értelmezések vannak, rosszul megírt álmoskönyvek vannak.

Azóta nem evett reggelit, vagy talán azóta álmodja, hogy nem reggelizik, a görcs a gyomrában csak egy órára enged fel. Addigra már kilövi aznapi gyilkos fullánkjait a Nagy Árkádia Koalíció helyi hatalmasságaira, s akkor a mérgektől megszabadulva végre enni tud. 

Míg eszik, elképzeli magát, amint felszólal Árkádia parlamentjében, a képviselők mind isszák a szavait, aztán kint a folyosón a média képviselői egymás szavába vágva ordítják kérdéseiket. 

A telefon ezen a reggelen is néma marad, az alelnök azóta sem hívta, de a bankszámláján minden hónapban megjelenik az ígért összeg, ha belegondol, végül is nem járt rosszul, kockázat nélkül megnyert négyévnyi biztos jövőt. Ám, ezek a reggelek nem kellenének. Próbálta már kihagyni a borotválkozást, máskor kelni, más napirendben élni, de háromnegyed kilenckor mindig összeszorul a gyomra, mindig arra eszmél, hogy a telefoncsörgést várja.

Mostanában azt találta ki, hogy borotválkozás után rögtön megnézi a bankszámláját, ez kicsit megnyugtatja. Annyira nem, hogy enni tudjon, de legalább dolgozni tud. Fullánkokat gyártani, és szertelövöldözni a virtuális térbe, és bízni benne, hogy akiknek szánja, azoknak fáj.

Hányszor lehet újraálmodni egy rossz álmot? Legalább annyiszor, mint megélni egy rossz valóságot.

***

Epilógus:

Sodródni a jelentések váltakozó örvényében, arra gondolni, hogy minden jelenthet mást is, mint amire éppen gondolunk. Átélni, hogy a jelenben megélt történések is újrafogalmazódnak hézagos emlékezetünkben, s ugyanez történik a leírt szövegekkel is. Darqáwí szerint “Isten jobban tudja.”

A tó partján ülve gondolom: szerintem a halak is jobban tudják. Mára ebben maradok és megsimogatom a borostát arcomon.