soha nem fogsz
már megváltozni
felébredsz mindenütt
poharak csikkek büdös zokni
jó így minek is
megváltozni
amire vágysz a hírnév
csupán cukros álom
jobb feküdni egy őszinte nővel
ócska ágyon
tudod ha akarnád
lehetnél gazdag
de ez az amit mások
nálad jobban akarnak
te csak élsz s néha
fohászkodsz a reményhez
s hiszed egyszer úgyis
minden a tiéd lesz
de ahogy lassan
fogynak az évek
elkopnak szádról sorban az érvek
már nem tudod mitől
vagy te jobb másnál
s lehetsz e több
egy hajnali látomásnál
egyszer majd nem tudod
mi végre minden
a poharak a nők
a ledöntött Isten
így múlsz el
s mire meghalsz felfedeznek
könyvurnákba zárva
a polcra tesznek
elmondják mily
nehéz volt a sorsod
s nehezedre esett
más sorsot akarnod
akkor te már
csak hallgatsz és nézed
amint bronzba öntve
leleplezik a képed
mosolyogsz míg a szónok mondja
kinek nincs annak
legnagyobb a gondja