Kezdet

kezdet
az első szó
kimondatott
s mint egy végzet
elindult a vers
s többé nem lehet
visszahozni a szó
előtti csendet
az üres papírt
mely fehéren
várja végzetét
nem
nincs erő
mely visszaszívná
számba a szavakat
tollamba a tintát
most már csak várni kell
míg szavak
lépcsőin legördül
a vers
s életünk hajszálrepedéseiben
felszívódva
új virágokat
táplál a szívünkön
egyszer nyílókat
gyorsan hervadókat
csak várni kell
míg valaki
gombóccá gyúrva
papírjainkat
a csillagok mögötti
verembe hajítja
életünk célját
hogy pácolódjon
érjen hevüljön
s ha eljön az idő
felrobbanjon
új világot
fröccsentve a térbe
hogy a vég
legyen a kezdet
s gördüljön ismét
minden tovább
semmit nem tanulva
mindent elfeledve