a kék tenger felszínén
úszó narancshéj
oly giccses látomás
hogy elfelejtjük a kezet
mely odahajította
nincs-e igazuk
a bezárt szívűeknek
kik nem keresnek okot
csak élnek élvezik
egy szőke nő látványát
a mohazöld takarón
hallgatják az éterben
búgó „I love you”-t
és nem hisznek
a kövek üzenetében
csavarj citromot az osztrigára
s nyeld el a remegő életet
élvezd amint a hifitornyok
hangszóróiból dübörög
a kollektív szívverés
és hallgass tartsd meg
magadnak titkaid
szimatolj a levegőbe
orrod nem vadak szagát
feromonok üzenetét keresi
s véredben a hormonok
többet tudnak rólad
mint te magad
Oum mani padme hum.m.m…
hosszan zúg a levegőben
s a hegyek fehér süvege
olvad omlik
gleccserek
kúsznak
mintha a véred folyna
megszólal a telefon zsebedben
s elönt az áradat