Az előző írásomban az eltűnt időről próbáltam összefoglalni a megérzéseimet. Kicsit előbbre hoztam a megírását, hiszen utazni készültem és tudtam, ahova megyek, onnan kicsit bonyolultabb lenne feladni az írást lapzártáig. A szerkesztő tréfásan e-mailben, így indított útnak: „Remélem, nem…
Az eltűnt idő nyomában
Elnézést kérek Marcel Proust kedvelőitől (magam is köztük vagyok), hogy az írótól kölcsönzöm eme igencsak földhözragadtnak szánt írásomat, de nem jutott eszembe más, hogy ezt a semmit, az időt kiemeljem a hétköznapok szürkeségéből. Miről is van, vagy lenne szó?…
Kóborlásaink
Résztvevők: Cseh Tamás, Arthur Rimbaud József Attila és én mentünk Artúr Tamás Attila és én kezünk zsebünkben ökölbe szorult mint veszett kutyák a Holdat úgy ugatott minket a múlt mentünk Tamás Attila én és Artúr eszméket cseréltünk…
Ki lesz
ki lesz ki nékem újra üzen eltűntem kint kései hó a vízen nem keresnek s nem i várom csak a huzat sétál át szobámon néha eltűntem és tudom nem lesz senki aki még nevem vágyón kiejti nem is sejthetem…
Kedd
fekete hópihék hullnak a földre mintha süllyedne a kitört ablakon túli világ úgy tűnik kedd van de lehet már szerda nincs aki tudná a Hold mire vár szomorú szavak fekete tóvá így válnak s mire felvirrad a nap elolvadnak…
Amikor az ihlet elszáll
Mit tegyen az író ember, ha éppen írnia kellene, de valahová elkódorgott az írhatnékja és csak bámulja némán a billentyűzetet? Sehol egy léha létra, egy elveszett befőző szer, sehol egy kapitális politikai vagy bulvár szenzáció. Mit tegyen, ha kiül…
