Éppen most zajlik városunkban a Rippl-Rónai fesztivál, alias Festők városa. Remek kezdeményezésnek tartom, bár magam még soha nem vettem részt egyetlen rendezvényén sem, nem akaratlagosan, csupán azért, mert így alakult. Nem vagyok egy nagy rendezvényre járó, időnként persze elmegyek…
Az utolsó vers után
Ez az első vers amit számítógépen írok Pedig a papír már rég halott Hiába rágják hevülettel Könyvtárak mélyén únt molyok A billentyűzet Mint szerelmes végzet úgy simogatja ujjamat az érintések s mint szirének hangja a halk kattogás még itt…
Bármi
Bármiről írhatnék. Az elmúlt napok, hetek szinte hemzsegtek az megírni-valóktól, a választási vergődésen át, egészen a rendkívüli májusi időjárásig, vagy éppen a devizahiteleseknek felvillantott újabb reménysugárig, írhatnék bármit. Ez erősen elgondolkodtat, ez a sok bármi, szinte már inkább csak…
Bűneim
este van s elképzelem amint egy idegen nyelvével titkos jeleket rajzol bőrödön rád írja sorban mit nekem nem lehet s felírja hasadra összes bűnömet sírhatnék is de olvasom inkább tested a könyv s a nyálból rótt jelek elálmosítón azt…
A tó
A vízben boldog halak kergetik egymást könnyed szerelmesen olyanok ők mint a megvilágosodott mesterek nincs gondjuk a holnappal de megadnak mindent a mának
A képmutatók fizetsége
William mester mondata az élet színházáról, s a benne játszó tömegekről örökké idézhető és örökké aktuális. Mottó: Színház az egész világ… Amennyiben felsorolsz emberi tulajdonságokat és megkérsz bárkit, hogy azokból válassza ki a jónak, követendőnek, kívánatosnak gondoltakat, akkor ebben…
