Az eltűnt idő nyomában

  Éppen 215 napja írtam egy blogot az álmos tavaszról. Jelesül arról, hogy az óraállítás egy órányit elcsal az életünkből, és arról próbáltam elmélkedni, hogy vajon mi végre ez az évenkénti két idő mizéria. Arra jutottam, hogy haszna nem sok,…

A ceruza

  Már régóta fontolgatom, hogy visszatérek a ceruzával való íráshoz. Régen nem írtam már hosszabb szöveget ceruzával, talán még a húszas éveimben. Aztán jöttek a különböző golyóstollak, majd a töltőtoll. Egy ideig csak vágott hegyű töltőtollal írtam. Valahogy nagyon jó…

Levél

  Kedvesem kérdezd meg a Holdat ő tudja hogy mindig rólad álmodom asztalomon a papírhalom betűi érted gubbasztanak elhasznált lapok tetején   Ha fúj a szél ablakomban állok és várom hogy hozza illatod Ha eső esik tócsák tükrében keresem az…

Szerecsenmosdatás

  Most végre egy olyan témához nyúlhatok, amely egyáltalán nem áll távol tőlem, mert a mai téma én magam leszek. Én vagyok hát a szerecsen, aki mosdatja önmagát, miközben magára az aktusra, semmi szükség, a szerecsen, minden hibájával és erényével…

Kiűzetés a Colosseumból (Panem et circenses)

Mióta a Colosseum alapfunkcióját tekintve bezárt, örökös dilemma a hatalmon lévőknek, hogy mi az egyszerűbb és költségkímélőbb, fegyverrel fenntartani a rendet, vagy inkább a régi római elvet követve kenyérrel és cirkusszal csillapítani az ezerfejű Caesart, a népet. Mert a nép…