a múlt év a fájdalom éve volt
tintafolt fröccsent rám
lemoshatatlan
fekete mint a két napos vérfolt
fekete mint a decemberi éj
megyek a ködben úgy mosakszom
de nem halványul
nem kopik a folt
rám tapadt örökre
irigykedve nézem
a friss hó fehérjét
s látom a benne búvó
piszkos pocsolyát
nekem is olvadni kéne
összekeveredni
a rám fröccsent folttal
s szürkén piszkosan
indulni tovább
mert a tél hűvös
léptei nyomában
már ott settenkedik
a madárfüttyös tavasz
egy zöld hazugság
de megváltó vigasz