Ars poetica
ez az ami nekem
nincsen
talán lenne
ha nem írnék mindig
ingyen
úgy vagyok mint
a homok a sivatagban
egy apró szem
a változó alakban
hol hegynek hol lankának
vagyok a része
bár szeretnék
nem látok rá
az egészre
ha időnként valami szellő
felkap
azt gondolom még jöhet
egy új nap
de csak a sivatag
kvarckristályok forrongó
vágya
aztán a fagyos éj dermedt
hallgatása
nem vagyok
csak egy szem homok
egy apró jelentéktelen semmi
aki elképzeli hogyan kell
hegynek lenni