Szerző: 7laci89

2005. április 11.

  mi végre hát kérdezhetjük ismét száz év eltelt könnyed bús semmiség mi végre minden ha nem marad más csak pár leírt sor egy kötetnyi remény hogy a feledni rendelt bú megett settenkedik s velünk tart ismét ki elveszett mert…

Az örök szerelem

  Éppen egy hete kezdtem el újraolvasni a Száz év magányt. Nem jutottam vele sokra még, mert tervem, hogy az egészet a tó partján olvasom végig, az időjárás okán akadályoztatva volt. 70 oldal után jött a hír: az alkotó Márquez…

A nyolcadik nap

  Az alkotó bár látta jól, műve évmilliókig eljár tengelyén, mégis érezte tán, hogy mindez nem elég. Kevés, ha a teremtetteknek csupán a rájuk szabott lét kényelmes kitöltése jár fejükben, kevés, ha csupán elveszik, amit a Föld adhat, s aztán elégedetten…

A tisztánlátók

  Egy spirituális csoportfejlődés margójára.   mi mindent látunk látjuk amint       a hófüggöny mögött szemérmes tavaszunk zöld ruhákat ölt   látjuk egy elhaló    mozdulat miként    gyűri csomósítja    a levegőt    kérlelhetetlen gyűlöletté hogy pár ezer mérfölddel arrébb…

Woodoo és más semmi

  Ez az ősi vadász, harcos itt lépdel a felhőkarcolók árnyékában, kezében okostelefonnal és érzi, valami hiányzik. Igen, hiányoznak a rítusok, az ősi élet mérföldkövei, hiányzik a világ természetes rendje. A mai ember frusztráltsága jól mutatja, hogy a hiány nem…