Szerző: 7laci89

Az éj

„Csöndben ne lépj az éjszakába át. Dúlj, fúlj, ha megszakad a napvilág…’’ (Dylan Thomas) kiálts a nap elhagy minket s a dobok hangjai mint eltévedt madarak verdesnek a fák között   kiálts hogy egy szikra mégis itt maradjon magvául az…

Egy bulváranalfabéta vallomása

  A benzinkúton ismertem meg Claudiát. Akkoriban sokat jártam oda. No, nem mindig tankolni, inkább naponta többször kávézni. Claudia minden reggel ott várt a pultra helyezett újságos állványon. Akkoriban vált a férjétől, és én naponta olvashattam címszavakban, hogyan is állnak…

A Dunánál

  a felső rakpart kopott padján ültem tavasz van még nem úszik dinnyehéj régóta már a habok sem fecsegnek csak annyi maradt  hogy hallgat a mély   hallgat mert tudja zavaros vizéből tiszta bölcsesség nem terem hallgatok én is mit…

Elmegyek

lassan kétezer éve már hogy nap nap után megpróbálok embernek megmaradni de reggeli felbuzdulásaim szégyenkezve takaróznak az éjbe kétezer éve már hogy újuló reménnyel várom a hajnalokat ám éjszakánként ha ritkán elszunnyadok álmaim hazudós államférfiak bőbeszéddel festik a rózsaszín jövendőt…

Önvizsgálat

  kifogytam az érvekből magam ellen kerestem kutattam de nem leltem a bajt hibám csak annyi hogy vagyok ki vagyok emberként létezem s ez sokaknak fáj lehetnék senki gyengékre vígan taposó csibész de mit mondanék akkor a halaknak a tóban…