halványan fénylő vonalak a szélben vízpermetből rajzolt kottáról olvasom s hagyom hogy megszólaljon fejemben csengjen csikorogjon ropogjon dalom porból rajzolt vonalak a szélben szemeimmel látom amint áthalad az égi síneken a messzeségben kis állomáson egy tehervonat valaki int neki…
Szerző: 7laci89
Augusztus
most búcsút inthetünk a mezítelen combok lassan majd betakaróznak a fedetlen keblek sem soká lógnak már bele kéretlenül az életünkbe ó fantáziátlan nyár heved múltán agyunkban újra vetkezni kezdenek a lányok s a hűs szellők érdes keze forróvá…
Áldozat
tedd izzadó tenyered a földre meztelenséged lázadó jelkép tedd izzadó tenyered a földre had kapaszkodjon melledbe a gravitáció árnyékokkal játszik az idő sötétben fényben haladunk tedd izzadó tenyered a földre fagyott szemgolyók a csillagok homlokod forró bélyeg a kövön…
19. fejezet A kert
Most már fejezzétek be a vigadozást. mondta Yusu a többieknek. – Felmegyünk az olajpréselők kertjébe és imádkozni fogunk. Nem értem kell, hogy imádkozzatok, hanem magatokért. Azért, hogy legyen erőtök élni nélkülem is, mert én már nem sokáig leszek itt. Atyám,…
Nyugodtan
nyugodtan nyisd ki a szemed sötét van még az éj sem figyelhet csókjainkra lelkünkben féktelen szabadság s testünkben a megolvadt vágyak idegen szívek felé ömlenek