Arról, hogy mi történt a héten, az országban, vagy a világban, fogalmam sincs. Persze amikor azt gondolom, hogy van, akkor is csupán egy parányi szelete jut el a történéseknek hozzám. Így hát statisztikailag nincs különbség a tudom, mi történt és a fogalmam sincs között. Áldott állapot ez, közügymentes űrben tobzódhatnak a gondolatok a közügyekről, vagy bármi másról, de persze nem tobzódnak. Nincs rá szükség.

A könyvespolc tele, felnyúlok, Minden Gondolat Kockadobás, írja Mallarmé, és igaza van, soha nem tudhatjuk, mi bugyborékol föl tudatunk mélyéről a következő pillanatban. Nem tudhatjuk, mit vet elénk s miféle bugyorból. Megoldhatunk egy nagy problémát, vagy csupán egy tegnap látott kiskutya képe villan fel, nem tudhatjuk soha.

Talán ezért hívják a keleti misztikusok a gondolat nélküliséget áldott állapotnak. Aki nem hiszi, próbálja meg, vegyen a kezébe egy stoppert és próbáljon meg nem gondolni semmire, amint bevillan valami, azonnal állítsa meg az órát. Meg fog lepődni, milyen nehéz, és azon is, ha sikerül, mennyire rövid időre csak. Valószínűleg erre találták ki a mantrákat, az ismételgetett szavak elűzik a többi gondolatot. Így próbálja a Homo sapiens a rá legjellemzőbbet megzabolázni.

Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor mindig, minden úgy történik, ahogyan előre várjuk, ahogyan történnie kell…

Próbálja, de persze nem megy neki, a gondolatok csak jönnek a mélyből és a többségük általában mit sem ér. Olyan ez gondolat gyár, mintha a teremtő vicces kedvében hozta volna létre, csak kockázik, kockázik, de nyerni nagyon ritkán nyerünk vele. Bizony, ha belegondolunk nagyon furcsa és esetleges tevékenység ez, valamitől mégis működik, többségünknek sikerül kiválogatni a furcsa képek képzetek tömegéből a fontosakat. Sőt vannak szerencsések, akik mintha képesek lennének előhívni fontos és hasznos gondolatokat, persze az ő fejükben is forog a ringlispil, de mégis, mintha több lenne az eredménye, többször dobnak hatost, mint a többiek. Persze az is lehet, hogy gyorsabb az áramlás és ennek következtében e többől az ugyanolyan arány is többet termel.

Lehet, de igazából nem számít, hogyan van ez, mint ahogy az sem, hogyan nincs. Az élet bizonyára ettől olyan tökéletlen, olyan kiszámíthatatlan, és ettől olyan izgalmas és csodálatos.

Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor mindig, minden úgy történik, ahogyan előre várjuk, ahogyan történnie kell, ez lenne az unalom hona. Ám minden pillanat tartogat valami újat. Bármilyen sokszor megjárt útvonalon megyünk, ha figyelünk, mindig új dolgokat fedezhetünk fel. Még a leggépiesebb tevékenységek közben is megfigyelhetjük magunkon és a környezetünkön a folyamatos változást.

Minden gondolat kockadobás és minden élet egy folyamatos bingó sorsolás, kisebb és nagyobb nyereményekkel. Ha már beszálltunk, próbáljuk meg élvezni, azzal semmit nem veszíthetünk.