ülünk a wc-én
ülünk a város szélén
s kezünk föl-le jár
éjszaka holdfénybe
burkolózunk azon
nem látszanak
eltévedt foltjaink
ülünk ülünk az álmok
szélén
lábunk himbáljuk
és igazán soha fel
nem ébredünk
a jó szeretőnél is mindig
jobbra vágyunk
testekkel telten
is üres az ágyunk
ne ítélj el minket testvér
mert mi ülve a wc-én
vagy éppen az álom
és a valóság szélén
lábunk lóbálva
tán éppen terád gondolunk
ha látod messzetévedt arcunk
késed legyen a tekintetünk
metszd fel vele
előítéletek fóliájába forrasztott
vágyaid
s nézz utánnunk
nézd ahogy haladunk
ki a városból ki a világból
nézz utánnunk
és hidd a dolgok
csak jobb időkre várnak
- január 9-