Szerző: 7laci89

Várlak

a csönd mint egy unatkozó virág hullatja percszirmait várlak várom ujjaid tétovának tűnő céltudatos menetelését bőrömön a háztetőről az olvadó hó megroskadt darabjai hullnak a mélybe várlak várom nyelved csápjának izgatott tapogatózását fülemben és tudom nem érkezel meg amikor ujjad…

Lábjegyzet

álmos pillanatok tökéletlen hitek a hinta nyikorgása s a lendülő lábadba zúduló vér tégy úgy mintha nem lett volna tegnap tégy úgy mintha nem lenne holnap s hidd el nincsen ma sem egy ideig fájni fog még egy ideig kín…

Segíts

  segíts álmodni                      új végzetet ahol a halál nem büntetés                      nem érdem s élni                      sem öröm                      vagy szenvedés ahol a jótett nem erény a gonoszság nem bűn s megbánni sincs miért ahol a fehér nem vág…

Kicsomagolva

  hagyd el az utat sétálj a bokrok rejtette halmok közé gyűrd le a megbotránkozást szívedben és figyelj   nézd azt a kis helyes konzervdobozt felhajtott tetejével  mintha  köszönne benne néhány hangya keresgél s nem érti a semminek hogy lehet…

Po Csü-ji

a hegyre mennék de utamat állja egy mandulafa kopaszon szemem lehunyom a jövő enyém a hegyre mennék de szembe jön ő kezem megfogja vezet a völgybe s fenn a csúcs lépteim hiába várja s tekintetemre a messzeség hiába vet béklyót…