Szerző: 7laci89

AZ UTOLSÓ KÖNNYCSEPP

A szemedből hulló utolsó könnycsepp fényes gömbjében a szomorúság még egy végsőt sóhajt aztán szótlan kimúlik a konyha szürke kövén A zsebkendő buldózer elsimítja a bánatfolyók holtágait A szem még kissé duzzadt piros de a szem által közvetített kép az…

NINCS TÜKÖR

a lényeget tudni volna jó de így csak bámulhatod a holdat hallgathatod az eső cseppenését s várhatod míg valaki szólít lehunyt szemhéjad mögött kivirágzik a fény hallod már jól a véred dúdolását érzed az idő nem veszett el csak kiköltözött…

NÉZEM AZ ESŐT

az ember néha kinézne a hóra de manapság már csak eső esik és ettől elgondolkodom hogy a félig évszakok a félig napok a félig félmondatok mögött tán már én is csak félig vagyok nézem az esőt gondolok a hóra és…

ESTE A SIVATAGBAN

nézz körül micsoda szakadékok micsoda kövek és fénytelen konokság néhány kóró csupán szél susogás itt ültesd el virágaid locsold meg dallal ha tudod reményed vágy marad kemény föld a kiszikkadt lélek tetején nem áll tócsává a dal bármily dús sugárban…