Szerző: 7laci89

Aki lát

ó nap fáradhatatlan mosónő megfürösztesz minket a fényben lemosod rólunk az álmok fanyar páráit aztán a szélbe löttyinted tegnapunktól szürke mosóvized de nem tisztíthatsz meg már gyermekként is úgy élünk mint az aggok emlékeink gólyalábain egyensúlyozunk a halál felé akár…

Augusztus

most búcsút inthetünk a mezítelen combok lassan majd betakaróznak a fedetlen keblek sem soká lógnak már bele kéretlenül az életünkbe   ó fantáziátlan nyár heved múltán agyunkban újra vetkezni kezdenek a lányok s a hűs szellők érdeskeze forróvá dörzsöli emlékeinket…

Ómega

  mond szó szádból l e h u l l i k ó-ja koppan az ékezet megszorul egy résben s a rövidült hangzó elgurul KÖVESD oázisban obeliszk objektíved mögött két dimenzióra szűkült valóságot rajzol a fény oboa hangja szól az…

Hegyek

  lábaid korlátjai közt gyalogolok feléd lábaid korlátjai közt igyekszem hozzád de nem talállak bár bal bokád jobb bokád bal térded jobb térded bal combod jobb combod között törtetek előre még sem érkezem meg mégsem érlek el hiába csúszok testedbe…

Képek

képek az éjben valaki tárlatot rajzol fejünkben filmet rendez kalandra hív s reggelig el nem enged csak a hajnal fényollói szabnak új napot álmaink szövetéből