vagyok
s ez nem kevés
kamera szemem
szüntelenül fényképezem vele
életem szíhelyeit
mikrofon fülem
s magnetofon
közvetíti s rögzíti nekem
a világ levegőrezgésekbe
burkolt jelzéseit
hangszóró a szám
állati hörgések
emberivé kódolt
üzenetével segít
nyúlnom a távozó
világ felé
kezem fogó
ötágú szerszám
ezzel alakítom
rombolom építem
enyészetre rendelt
világomat
vagyok
körülöttem tárgyak
távlatok falak élőlények
néznek
nézem őket
állatok emberek
férfiak nők
vagyok
kerek koponyámba
zárt vágyaim
előbb s mohóbban
érintik a női testet
mint kezem
vagyok
ágyékomban jól működő
gépezet zárja el
a vér útját
merevedés vagyok
egyfelé ható igyekezet
vagyok
létezésem jelkép
leölt állatok tetemeiből
legázolt növények rostjaiból
fakadnak szavaim
szerszám kezem
miként a toll benne
iszonyú ez
s mert kimondtam
ettől létezem