fekete lyukak szemeid elnyelnek örökre nevetésed üveggolyói gurulnak elém nyakam töröm vidámságodon felettem lengedez melled gyümölcse minek kínálod mire magam is vágyom köldököd kráterébe tévednek sóhajaim öled sikamlós szonett megbotránkoztat s felizgat hajnalonként a vesztesek szomorúságával várom a napot…
Szerző: 7laci89
11. Fejezet A kísértések
Éjszaka furcsa álmot látott. Furcsa és egyben félelmetes álmot. Két gerendára szegezve lógott, karjait, lábait durva szegekkel erősítették a fához. Éppen csak pirkadt, amikor felriadt. Megrázkódott, izzadt testét átjárta a hajnal hűvöse. Felkelt és elindult a falak mentén. Aztán, egy…
10. fejezet A megszállottság ízei
Miután alaposan végig tanulmányozta a nyugágyban szendergő Erikát, tekintetét a tó felé terelte. Eleinte nem ment könnyen, mert minduntalan visszakalandozott vagy a nő melléhez, a hasához, vagy az öléhez, de végül is sikerült legyőznie a mindig benne készülődő férfit.…
A fiú 9.fejezet A város előtt
Yusu észak felé tartott. Nem igazán volt célja, hagyta , hogy a lábai vezessék. Ment és élvezte az utat. A lélegzete, az izmai, a szíve egyek voltak és érezte mindet külön, külön és érezte őket együtt. Arra gondolt jó lenne…
A fiú 8. fejezet A parton
A tömeg megindult a hidegtálakkal telezsúfolt asztalok felé. Hajnal élvezettel sodródott velük. Nem is olyan régen még irtózott a tumultustól, inkább éhen maradt volna, mint, hogy beszálljon a prédára éhes pofavizitelők közé. Miután jól megrakott egy tányért tengeri herkentyűkből…