üresebb a szívem
a friss papírnál
s mint kirakott tehervagonokban
éjfélkor
oly sűrű benn az éj
szavak kellenének
s toll ami írja
szem ami olvassa
száj kéne mondani fül hallani
s kéne egy agy
ami megérti
szavak kellenének
de papírüres szívemben
túl régen időz már az éj
üresebb vagyok
a kirakott tehervagonoknál
s az éjfél is hiába kongat itt
még szellemek sem jőnek
még egy cseppnyi borzongás sincs
ami megmozdítana
a zsalugáter résein át rabruhát húz
testemre a hold
s üres papírkötegek tetején
álomtalanul alszom
reggelig