Mintha örökké reggel lenne Még alig aludtam s máris ébredek Így tűnnek el napjaim Örök nem alvásban folytonos ébredésben Mondjuk ki lehetetlen Az élet nem szőnyeg Hogy föltekerve a honunk alá csapjuk S elmenjünk hogy kiterítsük másutt Itt kellene…
Kategória: Vers
Állnak
Állnak percek mint fagyott folyó Tetején a víz molekulák A jelen idő jegébe fagyva Már nem várok semmire Még arra sem hogy meglendüljõn Újra az idő árja s sodorjon Vigyen a messzeségbe Nem fázom jó itt Az elkerülhetetlen már…
Ez maradt
Az álmaimat egy füzetbe írom Egyedül vagyok ez jó nekem Néha sírok mi mást tehetnék De az álmaimat azt kedvelem Nem baj ha nem jók vagy nagyon rosszak Lehetnek akár szörnyűek De az enyémek belőlük élek Minden éjszakám vad liget…
Megírom azt
a cukrom kicsit magasabb mint kéne ezen kellene túllépni végre de nem lehet mert a tényekbe fagyva hiába várok egy új tavaszra az tudom már soha nem jön el itt vagyok még bennem sok tettrekészség s az évek…
Magányos reggeleken
magányos reggeleken valami újra várok valami jelre de csak egy álom csak egy elfogyó remény ami még éltet ma nem esik de a szeptemberi nap nem ígér már csupán pár jó órát rohamosan fogy már a fény s jön…