Mintha örökké reggel lenne
Még alig aludtam s máris ébredek
Így tűnnek el napjaim
Örök nem alvásban folytonos ébredésben
Mondjuk ki lehetetlen
Az élet nem szőnyeg
Hogy föltekerve a honunk alá csapjuk
S elmenjünk hogy kiterítsük másutt
Itt kellene jól aludni
S aztán éberen menni az úton
De régen elveszett már a pillanat
Amikor még megmenthettük volna
Szétmálló napjainkat
Ez maradt
Örökös ébredezés közben
Várunk az igazi nagy alvásra