Mostanában kicsit többet foglalkoztam mindenféle semmirevaló dolgokkal, és érdektelen emberekkel. Meg kell hát pihenni, úgy gondolom, és beszélni arról, ami mindig aktuális, az időjárásról. Erről lehet így is, úgy is szót ejteni. A klíma klimaxtól, a napi esik-e, fúj-e…
Kategória: Próza
Szeptember 1.
Nyári viharral érkezett az ősz. Talán azért, hogy az idén még nyomatékosabban figyelmeztessen az elmúlásra. Arra, hogy a folyamat nem fordítható vissza. Hiába jön új tavasz, semmi nem olyan lesz, mint egy éve volt. Elhull a virág, eliramlik az…
Bambusz
Pár hete írtam arról, hogy ami elromolhat, az bizony gyakran el is romlik. Ám vannak dolgok, amiket ennek tudatában is nagyon tud sajnálni az ember. Ilyen az én kedvenc, állítólag bambusz székem, fotelom vagy valami ilyesmim. Nem, nem a…
A meglelt idő
Az előző írásomban az eltűnt időről próbáltam összefoglalni a megérzéseimet. Kicsit előbbre hoztam a megírását, hiszen utazni készültem és tudtam, ahova megyek, onnan kicsit bonyolultabb lenne feladni az írást lapzártáig. A szerkesztő tréfásan e-mailben, így indított útnak: „Remélem, nem…
Az eltűnt idő nyomában
Elnézést kérek Marcel Proust kedvelőitől (magam is köztük vagyok), hogy az írótól kölcsönzöm eme igencsak földhözragadtnak szánt írásomat, de nem jutott eszembe más, hogy ezt a semmit, az időt kiemeljem a hétköznapok szürkeségéből. Miről is van, vagy lenne szó?…