Őserő

 

Ősapu az ősanyuval eltöltött első éjszaka után nagyot nyújtózkodott a barlang előtt, és elgondolkodott, mitévő legyen ezen a szépnek induló napon. Bentről hallotta, hogy ősanyu is motoszkál, erről eszébe jutott a tegnapi nap, amikor a szomszédhorda erős emberével létesített intenzív fizikai kontaktusok, majd egy félmaraton lefutása után immár jogosultként vette birtokba ősanyu bájait. Ennek örömére vissza is ment a barlang sötétjébe egy kis párkapcsolat-megerősítő testmozgás végett. Aztán csak nekiindult a zöldellő vadonnak, de még visszaszólt:

– Szívem, elmegyek, megkergetem a mamutokat, hadd érezzék a törődést, delelőre itt vagyok, addig dobj össze nekem valami kaját.

Ősanyu a párkapcsolat-erősítő tréningtől kicsit aléltan elsuttogott egy okét.

Amikor ősapu hazatért és rávetette magát az ételre, meglepetten tapasztalta, hogy ilyen jót még életében nem evett.

– Ez nagyon jó, hogy csináltad?
– Ez az új trend drágám itt, a pattintott kőszerszámok korában, a paleo elvek szerint ildomos étkezni, szóval a mai menü: csirkeraguleves paleo tésztával és dijoni mustáros sertésszelet sült paradicsommal, hagymakarikákkal és édesburgonyával.
– Azt a dijonit honnan vetted? Piszok jó – mondta ősapu és falt tovább. Mikor a zabálás után kifeküdt, ősanyu huncutul mondta:
– Meglepetés!- és valami barna izét nyújtott át. Ősapu azt is rögvest befalta és arra gondolt, megérte az a pár kék folt és az egy törött borda.
– Kávétorta – suttogta ősanyu és hozzá bújt.

Igen, az őserő, ezt minden időben, kultúrában respektálták. Most ismét tanúi lehetünk az őserő feltámadásának. Az illetőt, akiben ez a mindig is kívánatosnak tartott princípium immár méltó megbecsülést is kapott, Donald Trumpnak hívják. Beiktatták őkelmét és ez láthatóan sokaknak nagyon nem tetszik, másoknak meg nagyon is tetszik.

Itthon még beiktatási partyt is tartottak. Persze még nagyon sok helyen, nagyon örülnek az őserő visszatérésének a Fehér Házba.

Szerintem csalódni fognak. Trump csupán másképp adja elő ugyanazt. Az amerikai érdekek nem változtak és az érdekérvényesítők sem lettek mások. Sőt a pénz java is ugyanazokban a zsebekben van, mit eddig.

Ebből, amire mi számíthatunk, az csupán annyi, hogy talán kevesebb emberjogi kioktatást kapunk, ám nem hiszem, hogy például Soros György eztán majd a Magyar Gárdát fogja támogatni. Leeshet egy meghívás a fehér házba Orbán Viktornak, ez jól jöhet még a választási kampányban, bár a jelenlegi állás szerint erre semmi szükség.

Persze, akiknek kedve volt a kutya hidegben ünnepelni valakit, akihez nagyjából semmi közünk, azoknak csak azt mondhatom, hogy a dijoni mustár akkor is jó, ha nem paleolit étrendbe illesztve fogyasztjuk.

Miközben ezt írtam, arra gondoltam, lehet nincs is igazam, és a paleolit étrend a követendő, valamint, jobb örülni Trump beiktatásának, mint tenni rá nagy ívben, hiszen a világ folyásán nem változtat az, hogy én miként viszonyulok bizonyos dolgokhoz, ám nekem lehet egy új örömforrásom az asztalnál, meg úgy általában. 

Ki is nyomtattam egy Trump-képet, eztán a Srí jantra mandala helyett az ő orrára koncentrálva meditálok. Az étrend, a mindennapi öröm és a meditációs technika változása talán elhozza nekem is az őserőt.

Lehet, még a nyomtatott trágárkodást is megszeretem, és egyik blogomat majd a rohadékok kiszólással indítom, hogy aztán nem is létező ellenfeleimet különböző szaporodási rítusokra biztassam népi nyelven. Mert a megvilágosodás sokféleképpen bekövetkezhet.

Miután a sok kajától és az ősanyu által kikövetelt kiadós testmozgástól ősapu mély álomba zuhant, ősanyu a mellette fekvő kőbunkóval segített neki, hogy ez az álom hosszú, lehetőleg örök legyen.

Aztán elindult a hordája felé, ahol ugyan senki nem volt olyan erős, mint ősapu, ám mind tudták, mi fán terem a dijoni mustár, és mitől más a szerelem, mint a meghágás.