Minden látszat ellenére ez most nem egy blog. Beteg vagyok, alkalmatlan mindenre, legfőképpen a blogírásra. Még pénteken kezdődött hidegrázással, aztán lázzal, hasmenéssel. Ilyenkor az ember kíméli magát. Ki is hagytam minden programot, kivéve a szombati bált, de az végül is a gyógyulás része volt, hiszen a templom javára ropta a nagyérdemű. Meg is lett a jutalmam, a szombati rosszullétem elmúlt éjfélre, most, írás közben már csak a vasárnapi rosszullét gyötör.
Ilyenkor egy gyakorlott internethasználó már pötyögi is a kereső mezőbe a kulcsszavakat. Kilencezer találat, ez biztató, mire a végére érek, biztosan meggyógyulok. Végül is elég volt elolvasni tízet és már jobban is lettem, vagy csak nem lettem rosszabbul, már az is eredmény.
Eszembe jut a bál, ahol egyik ismerősöm azt kérdezte: mit szólsz hozzá, Európa keleti felén szőke keresztények gyilkolják egymást, kinek az érdeke, kinek a műve ez? Aztán megadja a választ is…, de én elgondolkodom, vajon Európa túléli-e ezt a sok betegséget vagy végleg belepusztul. Mert valóban, keleten háború folyik, bárhogyan is szépítsék, nyugaton iszlamisták gyilkolnak, délről pedig a gazdasági összeomlás fenyeget. Európa bajban van, és így persze mi is, megint.
89-ben azt gondoltuk, eljött a mi időnk, de hamar rájöttünk, tévedtünk. Aztán 2004-ben újra elhittük, most 2015 van és remélem, mindenki tudja, hogy már nincs remény. Internet lesz még egy ideig, megnézhetjük a népi, vagy az egyéb gyógymódokat, a bölcsességeket, az árfolyamokat, aztán majd annak is vége lesz. A szervezet bizonyos fokig képes meggyógyítani önmagát, talán a Föld is képes erre, ám a spekulatív módon kialakult emberi társadalmak láthatóan nem képesek ilyesmire..
Megiszom a tizedik csésze fehér teát, és egy kicsit már örülök is ennek a betegségnek, végre volt egy zéró vasárnapom, olyan semmittevős, feladatmentes. Még a szokásos blogot sem írtam meg.
Holnap hétfő, kezdődik minden újra, de már semmi nem lesz a régi. Az illúzióknak vége, sem Európa, sem Magyarország, sem a Föld nem képes megmenteni önmagát. Mit tehetnék? Holnap reggel kipihenten, gyógyultan megmentem én.
Hétfő van. Közben rájöttem, a Föld megmentése nem az én dolgom, szóval senki ne nyugodjon meg, csak az eszközeink modernek, kőkorszaki elmék őrködnek az atomrakéták felett. Olyanok, akik nem is értik, mitől, hogyan működik, csak azt tudják, nagyot szól. Az ember egy evolúciós zsákutca, miközben kifejleszti a magasabb rendű intelligenciát, nem selejtezi ki az állati ösztönöket. Az ész és a gyomor e bizarr szimbiózisából nem is jöhet ki más, csak amit most tapasztalunk, és ami már oly sokszor megtörtént a századok során. Birodalmak, civilizációk tűntek el, most azonban lehet, a Föld is belepusztul, de a most ismert világ bizonyosan.
Meggyógyultam, a betegségnek vége, a haldokló Európa egy egészséges darabjaként néha feltekintek az égre, mintha nem lenne mindegy, meglátom-e a rakétát, mielőtt megérkezik.