Sötéten néz le rám az éj
A múltak árnya itt kísért
És hull, csak hull reám
Ezüst eső

Igen, gusztustalan, mert ha hullni kezd, mindenki életveszélyben van, nem csak az, aki járműben utazik, hanem az is, aki gyalog indul útnak, a szobából nézve viszont szép. A fákon, a földön és mindenütt csillogó jég elfeledteti velünk a veszélyeket. Ez jól is van így, hiszen a média minden sarkából csörömpöl a piros riasztás. Piros, vörös, akkor már inkább ezüst.

Engem igazából nem zavart, pedig itt, ahol én lakom, hepehupásra járt hóbuckákkal teli útra hullik. Tudjuk a múltkori blogból, ilyen helyen, fagyott eső nélkül is lehet igen nagyot esni. Hát hulljon, illetve essen a férgese, gondolják az illetékesek, és lássuk be igazuk van. Aki a jégbuckákon nem tud megállni a lábán, az maradjon otthon, miként én tettem most, nézze és hallgassa az ezüst esőt.

Az ember, ha egy helyben ül is, óriási sebességgel száguld a Föld nevű űrhajóval, s ha egy helyben ül, sem kési le a csatlakozást Hádész szekeréhez.

Mert miért is kellene minduntalan valahova menni? Az ember, ha egy helyben ül is, óriási sebességgel száguld a Föld nevű űrhajóval, s ha egy helyben ül, sem kési le a csatlakozást Hádész szekeréhez. Hova mennénk hát, amikor mindenki arra biztat, maradjunk otthon.

Persze ebben a bezártságban TV-t csak akkor nézzünk, ha fájna a torkunk, vagy eldugult az orrunk, esetleg vizelési panaszaink vannak, vagy a nagydolog válik a kelleténél nagyobb problémává. Ez esetben egy tízperces reklámblokkban, legalább 5 torokfertőtlenítőt, ugyanannyi hashajtót, orrtisztítót, és persze prosztatatuningolót ismerhetünk meg.

Akkor már inkább az ezüsteső. Kicsit borongós dallam, kicsit elavult zenekar, ami ugyan kiállta az idő próbáját, ám egy mai xdaltraktor vagy milyen vetélkedőn lehet, hamar kiesnének. Mindegy is, rég nem hallgattam őket és most elképzelek egy ezüst esőtől megfagyott szárnyú fekete pillangót.

Már a billentyűzetre is hullni kezd a fagyos eső, szavaim beledermednek az ólomnehéz szürkületbe. Így lesz ez a blog ilyen semmit mondó és ennyire rövid. Egy szerencse, hogy a fekete pillangók ott maradnak a dalban.

Mire ezek a sorok megjelennek, az ezüst eső nyomait eltakarítja az enyhülés. Az átélt pillanatok csupán múlttá válnak, de nem lesz belőlük a jövőre hatni akaró tapasztalat. A dalok foszlányait, tavaszt ígérő szellők simogatják a feledésbe.

Ezüst eső, szép voltál, visszajöttödre mégsem várunk.