kék halak a piszkossárga vízben

fénnyé változó gondolatok kerengnek

közöttük tátogó szájuk

semmit nem üzen

a víz felszínén piros virágok

tükröződnek

pár méterre egy kétlábú

rengeteg agyú lény ül mozdulatlan

messzire figyelő szemei mögött

a kék halak a sárga víz

s a piros virágok értelmüket vesztik s eltűnnek

a szürkületben

a szemek mögött világot támasztó boltozat alatt

árnyékok lebegnek a ködben

a kék halak belepusztulnak

a reménytelenségbe

fehér hasuk összetöri

a piros virágokat

a világot tartó boltozat alatt

néhány fénysugár próbál

színeket lelni

a kétlábú lény feláll

Ötujjú kezével kiemel

egy halat a vízből

körülötte megmozdul a táj

madarak éneke vitorlázik

a szélben

ám a szemek mögötti szürkületben

mint fehér hasú halak

haldokló fénysugarak