kifogytam az érvekből
magam ellen
kerestem kutattam
de nem leltem a bajt
hibám csak annyi
hogy vagyok ki vagyok
emberként létezem
s ez sokaknak fáj
lehetnék senki
gyengékre vígan
taposó csibész
de mit mondanék akkor
a halaknak a tóban
s a madarak a bokrokból
többé nem jönnének elém
fű zöldje se lenne
igazi zöld
a lombok közül más fény
villanna rám
s bár éjjel végre
alhatnék nyugodtan
ám szörnyeteg reggel
várna reám