„Csöndben ne lépj az éjszakába át.
Dúlj, fúlj, ha megszakad a napvilág…’’
(Dylan Thomas)
kiálts a nap
elhagy minket
s a dobok hangjai
mint eltévedt madarak
verdesnek a fák között
kiálts
hogy egy szikra
mégis itt maradjon
magvául az árnyűző tüzeknek
kiálts
hangodba
hangok kapaszkodnak
ki rád figyel nem fél
s a pillanat
a nap búcsúzó fényét
hosszabban itt marasztja
kiálts
mert elveszünk
elveszünk örökre
a sötétség fáj
a fénybőlszőtt-lelküeknek
sikolts
a nap elhagyott
minket
a hangod maradt
csak
dárdád az
hajítsd az éj szívébe
újra s újra
míg a felnyíló sebekből
a hajnal vére
szemünkbe freccsen