halványan fénylő vonalak a szélben
vízpermetből rajzolt
kottáról olvasom
s hagyom hogy megszólaljon
fejemben
csengjen csikorogjon
ropogjon dalom
porból rajzolt vonalak
a szélben
szemeimmel látom
amint áthalad
az égi síneken a messzeségben
kis állomáson
egy tehervonat
valaki int neki megálljon
hagyjon itt is némi holnapot
füstből rajzolt
vonalak a szélben
remegő betűkkel
teleírt füzet
könnyező szemekkel
keresem távol
a tisztogató újító tüzet
elmosódó vonalak a szélben
káprázatból sodort
villanyvezeték
szívemig hozza
az éltető sokkot
s a halált is
ha már elég
ha betelt ideje szavaimnak
halványan fénylő
vonalak a szélben
kanyargó füst
por villanyvezeték
ennyi maradt
az ifjonti hévből
éltető sokk ez
vagy már nem elég