A kapcsolók dicsérete

Amikor fejedben hosszasan

Énekelnek az angyalok

S már nem örülsz az égi jelnek

Csak kényszeredetten hallgatod

Olyankor mindig a csend

Jut eszedbe

A végtelenből áradó zene

Olyankor mindig arra gondolsz

Lehetne más is ki értene

De szavaid a csend rács

Mögött ülnek

Ha más beszél hallgatsz

S ha elhallgat tudod

Kár lenne szólnod

A csöndben úgyis

Ott rejtőzik minden válaszod

Így múlsz el

Így tűnnek el az évek

S így vigyázol arra

Hogy más legyen

Mikor átadod magad

A feledésnek

Akkor talán majd

Megértik

Senki nem szól

És nem emlékezik

Nem szavalja verseid

A szélnek

Csak vár míg a csenddel

Minden megtelik

Mert eljön hogy fejedben végleg

Elhallgatnak majd az angyalok

Elhal a földi s az égi ének

De csönd csak akkor lesz

Ha te is akarod