Szerző: Lőrincz Sándor (Megjelent a Somogyi Hírlapban)
Nyári László közelmúltban megjelent, Te is lehetsz Guru című kötete után egy újabbat tett le Somogyország asztalára. A prózát követően ezúttal ismét lírával jelentkezett. Kéktoll belecsap a lecsóba címmel rostálta egybe korábbi évek termését a most született versekkel. A városivá lett egykori falusi kiskölökből – aki 6 évesen iratkozott be a somogyszili tékába, és végigolvasta a könyvállományt, majd felnőttfejjel belemerítkezett a magyar és a világirodalom klasszikusainak mámorító világába –, mindmáig nem kopott ki az indiánregények iránti szerelem. Különösen egy kanadai félindián, Hosszútoll alakja – ami magyarázat legújabb könyvcímére, s utalás a kektoll.com-ra is, ahol gyakran olvashatjuk legfrissebb írásait. A vonzó indiánmentalitás egy Cseh Tamásnak ajánlott versben s egy képzelt hármas-beszélgetés lírai szálában is megjelenik, ám ennél talán fontosabb, hogy pazar versek sorával hajt fejet József Attila emléke előtt. A vonattiporta zseni szavait tisztelete jeléül építi be egy-egy művébe, illetve parafrázisként jeleníti meg örökérvényűségüket – megidézve a 85 évvel ezelőtti szárszói sínhalált is. Némelyik verse örökre fülemben marad, hiszen a költészet napi randevúk hűséges vendége a kaposfüredi szerző. Táj- és természetélményét tükröző versei mellett a remény és a reménytelenség költeményei különösen erősek, de az olvasó mérlegelésére bízatott, mi áll hozzá közelebb: „amíg látjuk a jövőt / addig nem merünk / a tükörben / önmagunkra nézni” avagy: „Elindulok hát / S megüzenem magamnak / Lehetséges megőrizni / Szívünkben a fényt”. A Nyári-lírában kulcsszó a vágy is. „a vágyak mint soha / ki nem feszülő / petyhüdt vitorlák / várnak a szélre / várnak az ébredésre” – írja a Vágyak-ban, de a trendi valóság, a gépi világ képei mellett olykor-olykor Érosz is belopakodik néhány felettébb impulzív, szerelemittas versébe.
A szerző szabadon hasító vagy lüktető strófákba tömörített gondolatfutamaira egy XX. századi virágénekkel tesz lakatot. Ennek záró sorai is bölcsességre vallanak: „Kalapodra tűzz virágot, / Menj templomba és imádkozz!”
A Pannónia Kulturális Egyesület gondozásában megjelent kötetet Mester Béla grafikus különböző újságlapokra montírozott rajzaival illusztrálták – köztük egy Somogyi Hírlap 12. oldaláról felsejlő, női fejjel.
Ahogy „A hajnal rést vág az éj szövetébe”, úgy ráznak fel bennünket e tavaszi mákonyból a Nyári-versek. A szerző valóban belevágott a lecsóba; hol sokkolóan, hol igazolásul, hogy bár – Adyval – „Minden egész eltörött / Minden láng csak részekben lobban”, a remény soha nem hagyhat el bennünket.
Mester Béla illusztrációja