ablakunk ábra
szobánk falán
látványától szívünk
abroncs elhasad
acélok hangja peng
rángó mellkasunkban
s a hiány acetonja páráll
add nekünk te láthatatlan zsarnok
kéretlen adományodat
az adut
agyunkat
teljes önmagában
nyiss ajtót
hol beléphetünk
az almás kertbe
harapni habzsolni a jót
a bűnös tudást
aranyló fények
villóznak arcunkon
testünk közepén
atommáglya ég
még megtérhetünk
csak ints Atyám