Mikor a csapat szedelőzködni kezdett, Hajnal rémülten döbbent rá, hogy Kati eltűnt. Első gondolata az volt, hogy elindul utána a város felé, de aztán letett róla. Kell még némi idő neki is, nekem is gondolta és ellenkező irányba indult el, hogy a hosszabb úton megkerülve a tavat érjen haza. Imádta a meditatív kerekezést. Amikor végre eggyé vált a géppel és tekerő lábai, a váltót és fékeket irányító kezei automatikusan tették a dolgukat, elkezdte végig gondolni a kapcsolatát Erikával. Elejétől fogva érezte, hogy veszélyes játékot játszik, mely könnyen drámaivá válhat, de valahogy az érzései azt súgták, nem lesz baj. Úgy érezte Erika nem fűz több reményt a kapcsolatukhoz, mint amennyi ahhoz kell, hogy felvállalja a viszonyukat a barátnői előtt. – Szóval, valószínűleg nem szerelmes belém. – gondolta – Még nem. – Ez kissé megnyugtatta, mert szemétségnek érezte volna, ha a regény elkészültével, a nyár elmúltával egy szerelmes nőt hagy prédául a hosszú télnek itt a vízparton.
Akkor nem túl messze előtte egy bokor takarásában ismerősnek tűnő trikót látott egy pillanatra. Kati gondolta. Erika és a vele esetleg bekövetkező következő bonyodalmak egy pillanat alatt eltűntek. Gyorsabb ütemre váltott, a kerekek alól szerteszét repültek az apró kavicsok. Két perc múlva ott volt mögötte. Igen jól látta Kati volt az. Kényelmesen tekert láthatóan gondolataiba merülve.
– Ilyen jó segg után térden csúszva végig mennék a Párizs-Dakar rally útvonalán. – Kati meglepetten pillantott hátra, aztán gyorsan leugrott a bringáról megelőzve, hogy felbukjon. Hajnal a magáét eldobva elkapta az egyensúlyát kereső lányt így együtt zuhantak az ösvényt szegélyező gaztengerbe.
Folytatás>>A fiú12fejezet