nézz körül
micsoda szakadékok
micsoda kövek
és fénytelen konokság
néhány kóró csupán
szél susogás
itt ültesd el virágaid
locsold meg dallal
ha tudod
reményed vágy marad
kemény föld a kiszikkadt lélek
tetején nem áll tócsává a dal
bármily dús sugárban ömlik is
nézd e nedvtelen estét már
kopogtat az éj hűvöse
nézd az alkohollal pénzzel kéjjel
ledöngölt tájat
és kívánj magadnak
egy csepp vizet
kőrózsa a holttenger partján
ennyit hagyott belőled az éj
törtszirmú rózsát beteg
vizet